A cukorbetegséget úgy kell elképzelni, mint egy fát, aminek megbetegszik a gyökere és emiatt a fa minden ágában kialakul valamiféle eltérés. A szervezetben ez úgy néz ki, hogy nem hat megfelelően az inzulin és az inzulin hatás csökkenése hozzájárul ahhoz, hogy emelkedettebb legyen a vérnyomás, magasabbak legyenek a vérben a vérzsírok, ezek lerakódjanak az erek falában, emiatt az erek szűkülnek, alvadékonyabb lesz a vér, lassabban kering, sűrűbbé válik. Ott lesz a baj, ha az érszűkületből érelzáródás lesz, mert az elzáródás mögötti terület nem kap vért, infarktus alakul ki.

Az idáig vezető folyamat a betegnek általában nem vagy kevésbé okoz panaszt, az infarktus vagy komplett érelzáródás azonban már érezhető működési zavart okoz, szemben, szívben, agyban, vesében, alsó végtagban.

Sok esetben az érbetegség mellett érzészavar is kialakul, ami a tünetek észlelését – pl . mellkasi panasz vagy lábfájdalom – még inkább késlelteti.

A cukorbetegség tehát egy érbetegség, amit magas vércukorérték jellemez.

Fontos tehát, hogy rendszeres labor és műszeres vizsgálatokkal végzett ellenőrzéssel mihamarabb észleljük a korai elváltozásokat, amiknek korrekciója segít abban, hogy a szövődmények kialakulását késleltessük.